Gorilla

A zenekar 1995 tavaszán alakult a budapesti Ráday Klub egyik asztalánál, mikor a Boppers rockabilly együttesből kivált Győri László dobos (Tubus), a Gunning Dogs rockabilly együttestből Lukáts Péter énekes/gitáros (Pete Gorilla) és öccse, az akkor alig 18 éves Lukáts Tamás nagybőgős (Tom Alien) elhatározták, hogy összeállnak, és zenekart alapítanak.

A zenei koncepció először modern rockabilly volt, mivel a két idősebb tag ebben a műfajban tevékenykedett, és kisebb nevet szerzett magának ebben a sajátos szubkultúrában. A zenekart ekkor „Hot Rod Gang”-nek hívták, egy 1982-es Stray Cats dal nyomán. Hamar rájöttek arra, hogy az eddigi zenekaraikhoz képest sokkal feszesebb és pontosabb ritmust képesek elérni ebben a formációban, és a próbák során a zenei húzás, a feszes ritmus kimunkálása elsődleges szempontnak számított.

Annak ellenére, hogy a zenekar viszonylag egységes elképzelésekkel rendelkezett, a három tag zenei háttere, ízlésvilága és zenei gondolkodásmódja jelentősen különbözött egymástól. Lukáts Péter – főképpen a Gunning Dogsban eltöltött idők során – Brian Setzer gitárjátékának fanatikusává vált, és a Setzer által képviselt, dallamos, rockos, de ugyanakkor picit jazzes rockabilly gitározás elsajátításával volt elfoglalva. Öccse, a nagyon fiatal és fogékony Lukáts Tamás meglehetősen korán – kicsit eltávolodva idősebb testvére rockabilly világától, az akkor második aranykorát élő, nyugat-európai psychobilly színtér zenei felhozatalának hatása alá került, és fő célja az volt, hogy a psychobilly műfaj legnagyobb sebességgel játszó, legprofesszionálisabb sztárnagybőgőseinek – mint pld a dán Kim Nekroman, vagy a német Holly – technikáját megtanulja. Győri László dobos viszont a 80-as évek speciálisan holland és brit neo-rockabilly világában élt, olyan feszesen játszó csapatok hatása alatt, mint a Restless vagy a Batmobile. Ez a három, látszólag jelentősen különböző zenei világ határozta meg később a zenekar sajátos stílusát, amelyben – annak ellenére, hogy a zenekart psychobilly zenekarként tartják számon világszerte – ezen műfajok jellemzői gyakran felismerhetőek.

Az első évek alatt a zenekar stílusa egyre inkább a psychobilly irányába tolódott el, mert új irányvonalat kerestek, amelyben meg lehet szabadulni a rockabilly zenében jellemző műfaji kötöttségektől, amelyek lekorlátozhatják a zenészek kreativitását. Első, budapesti klubkoncertjeiken már erőteljesen psychobilly jegyeket hordoztak, és néhány Stray Cats dal kivételével a műsor jó részét psychobilly vagy keményebb neo-rockabilly feldolgozások tették ki.

1997-ben a Gorilla elkészítette első demófelvételeit, egyelőre magyar nyelven. Ezekkel a felvételekkel szinte az összes létező magyar hanglemezgyártót megkeresték, de visszautasították őket, vagy csak a zene drasztikus megváltoztatása árán lettek volna hajlandók kiadni a lemezt. A zenekar elkeseredésében megpróbált kapcsolatot létesíteni külföldi kiadókkal, de nem jártak sikerrel. Ősszel azonban egy véletlen internetes találkozás során egy magyar származású osztrák psychobilly bőgős, Stefan Foster segítségével ajánlást kaptak a német Crazy Love Recordshoz, melynek tulajdonosa, Guido Neumann felajánlotta, hogy egy dallal szerepelhetnek a 98-ban megjelenő It Came From Hell válogatáslemezen. Erre a célra felvették a Coma című dalt – már angol nyelven, – és megjelentették a lemezen. A dal olyan nem várt érdeklődést és sikert hozott, hogy azonnal több nyugat-európai kiadó is érdeklődött a zenekar iránt, többek között olyanok is, akik azelőtt válaszra sem méltatták őket. Ők azonban maradtak a Crazy Love Recordsnál, és 99 januárjában megjelentették első, önálló albumukat Too Much For Your Heart címmel, melynek felvételei Gerendás Péter stúdiójában készültek Sallai Tibor hangmérnöksége alatt.

A lemezt a külföldi kritika nagyon kedvezően fogadta, és meghívták a zenekart a 99 februárjában tartandó „You know them from Klub Foot” fesztiválra, ahol a műfaj legnagyobb világsztárjaival léphettek fel, mint pld a Nekromantix, vagy a hosszú szünet után visszatérő brit Demented Are Go. Mivel a Demented Are Go visszatérése hatalmas közönséget hozott az esseni koncertterembe, a közönség mennyisége, majd a koncert későbbi visszhangja a Gorilla zenekar minden elképzelését felülmúlta.

Ettől kezdve rendszeressé váltak a nyugat-európai és skandináv koncertfelkérések. A külföldi siker felkeltette a magyar közönség érdeklődését is. Egy reklámügynökség megkereste az együttest, hogy az első lemezükön szereplő Szóljon Hangosan az Ének feldolgozásukat egy meglehetősen ködös megállapodás értelmében hadd használják fel a 99-es Pepsi Sziget himnuszaként. A zenekar a hazai siker reményében odaadta a dalt, de néhány héttel később döbbenten tapasztalták, hogy egy másik közszereplő szájába adták a dalt, aki egy videoklipben tátogott rá. Ebből aztán jogi bonyodalom keletkezett, de végül peren kívüli megegyezés született.

Ezt követően a zenekar egy kislemezt is megjelentetett Japánban. 1999 végén – szintén a Crazy Love gondozásában – a zenekar megkezdte Genetic Joke című albumának felvételét, amely 2000 tavaszán jelent meg. A zene már valóban igazi psychobilly volt, de még mindig felismerhetőek voltak benne a korábbról hozott rockabilly elemek, és ennek köszönhetően a külföldi szaksajtó rendszeresen írt a kimagasló hangszeres teljesítményről, amit a zenekar a lemezen nyújt. Az önálló albumok mellett a Gorilla több tucat válogatáson szerepelt világszerte, és 2000-ben a Bravissimo 6 válogatás lemezen szereplő Szóljon Hangosan az Ének feldolgozásukért a BMG hanglemezkiadótól aranylemezt vehettek át.

Lukáts ‘Gorilla’ Péter 2001 januárjában Kanadába emigrált, ezért a zenekar életének ez a fejezete lezárult. Évente csak egyszer tért haza, amikor kisebb klubkoncerteket adtak, de több alkalommal játszottak Németországban úgy, hogy a világ különböző pontjairól érkeztek, és a koncert után ismét elváltak egymástól.

2003-ban megjelent a Gorilla harmadik, egy korábbi lipcsei koncert hangfelvételén alapuló szólólemeze Flamenco Death címmel.
2004 augusztusában ismét összeálltak, hogy a budapesti Kultiplexben nagyszabású koncertet rendezzenek.

Az évek során Győri László (Tubus) és Lukáts Tamás (Tom Alien) az „All in” együttesben tevékenykedett, mig Lukáts Péter (Pete Gorilla) a torontói „Real Gone” együttesben játszott egy rövid ideig, de több, sikertelen zenekar-alapítási próbálkozás után főleg otthon készített szólófelvételeket és gitártechnikai videókat, és mellette vendégként többször fellépett kanadai rockabilly zenekarok műsorában. 2009 januárjában azonban hazatelepült Magyarországra és hajdani zenésztársaival eltervezték a zenekar újraindítását, külföldön és magyarországi színpadokon egyaránt.

Először 2009 november 7-én tértek vissza Osnabrückben, ahol egy psychobilly fesztiválon vettek részt, majd november 20-án tartották magyarországi visszatérő köncerjüket a Dürer Kert nagytermében.

Azóta hazai koncerteken kívül headlinerként szerepeltek Ausztriában, többször Németországban, több alkalommal Ukrajnában és Spanyolországban, Oroszországban, Belgiumban, Finnországban, részt vettek egy több állomásos túrnén Brazíliában, ahol São Paulo-ban és Londrinában adtak koncerteketek. 2012 augusztusában Los Angelesben vendégszerepeltek nagy sikerrel a Psychlone fesztivál fő műsorszámaként.


Flying Times

Zenekarunk az ország egész területén illetve külföldön is rendszeresen fellép.

A zenészeink több évtizedes zenei múlttal rendelkeznek, több híres Rock and Roll zenekarban (Cadillac, Madarak, Jaws, Szigeti fiúk, Roll Sakte Boogie) csiszolták tudásukat.
Többen közülünk évek óta együtt játszanak.

Műsoraink felölelik a műfaj legnagyobb alakjainak (Elvis, Jerry Lee Lewis, Carl Perkins, Hungária, Komár László) dalait, emellett természetesen több mai slágert is repertoárunkra tűztünk!

Több fesztivál, orvosbál, esküvő, színházi fellépés, és klub buli van már a hátunk mögött, és kísértük már Fenyő Miklóst, Komár Lászlót, Dollyt, Miller Zoltánt, Dósa Matyit, Rob Kingsleyt (Elvis európa bajnok)!

A zenekar tagjai:
Frufru, Alma, Fly, Hubi, Mike, Pádre, Süszi


Ed Philips and the Memphis Patrol

A modern zenei megoldásokkal fűszerezett rockabilly-jükkel Európa szerte rendkívül népszerű budapesti ED PHILIPS AND THE MEMPHIS PATROL hatalmas energiával és egyedülálló imázzsal eleveníti fel Elvis Presley mindenki által ismert slágereit, mint például Jailhouse Rock, Ready Teddy, Let yourself go, A Little Less Conversation, Hurt, Frankfort Special vagy a Viva Las Vegas.

A banda a koncerteken amerikai katonai egyenruhában lép fel. A ruhák és a színpadkép a katonai ládákkal egyaránt utalás Elvis Európában töltött katonaéveire. A hangszerek korhűek, az előadások energikus és robbanékony stílusa a rockabilly fénykorát idézi.

Koncerteket a megszokottól eltérő színpadkép és a látványos show-elemek teszik egyedivé. A dalokat friss és új hangszerelésben adják elő, olykor jelentősen eltérve az eredetitől, de mindvégig megmaradva az ötvenes évek rockabilly hangzásánál.

A csapat a 2011-es megalakulása óta két lemezt adott ki, dolgozott együtt Ferenczi György EMeRTon-díjas szájharmonika-művész, énekessel és a többszörös nemzetközi díjnyertes Fool Moon énekegyüttessel. A zenekar az elmúlt 7 évben több mint 10 országban adott koncertet és napjainkra már megkerülhetetlen vendégei a legnagyobb hazai és nemzetközi kluboknak, fesztiváloknak, zenei találkozóknak.

A legénység tagjai:

Ed Philips – ének
Sonny – gitár
Singer – nagybőgő
Little Tommy – dobok


Black Frogs

Történetünk:

2012-ben alakultunk, jelenleg 4 tagú felállásban játszunk, zenéinkben jellemzően a Rock and Roll, Rockabilly stílust képviseljük, ahogyan többek között a Hungária együttes vagy Elvis Presley.

Széleskörű repertoárunkban egyaránt megtalálhatók saját, illetve neves hazai és külföldi előadók zeneszámai is.

Koncerteztünk Németországban, Szlovákiában valamint számos hazai színpadon is.
Vállalunk fellépéseket családi és céges rendezvényeken, esküvőkön, családi napokon, utcabálokon, bárokban, klubokban, ahol szívesen buliznak és táncolnak élő zenére.

Tagok:

Schiffler Patrik
Schiffler György
Kovács István
Allisson Guimarães Santos

Díjaink:

Rockabilly Rumble Bandcontest- Special Award


Fifty’s Heaven

Zenekar:

A Fifty’s Heaven 2011 őszén debütált Budapesten, megalakulásuk azonban jóval korábbra tehető. Az egykori duóból öt főre bővült együttes, egy baráti társaság, és ez meghatározza koncertjeik hangulatát, aminek egy részében a rock and roll neves képviselőinek (Elvis Presley, Chuck Berry, Little Richard, stb) slágerei gitárcentrikus formában szólalnak meg, esetenként a szaxofont és zongorát helyettesítve. A repertoár másik felében magyar dalok szerepelnek, köztük saját szerzeményeik, amelyekben fellelhetők az 50-es évek stílusjegyei, előnyben részesítve a dallamosság és a ritmus természetes egyensúlyát. Demóanyaguk ezekből ad némi ízelítőt.

Tagok:

Hermeczi Zsolt – Ének
Kalatovics Gábor – Gitár, Ének
Takács János – Dob
Papp Zsolt – Bass