Billy, Billy, Rockabilly

Ha már az oldal neve Rockabilly, akkor talán úgy illik, hogy első cikként bemutatjuk ezt a műfajt. Természetesen nem történelem órát akarok tartani, így csak a fő támpontokat érintem. Kis kutakodás után hamar rábukkanunk az első olyan oldalra, mely érthetően leírja a műfaj sajátosságait.

„A rockabilly az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb rock ‘n’ roll zenei műfaj, amely az 1950-es évek Amerikájában bukkant fel.” (Wikipédia)

Nos, ahogy látjuk ez a „félhivatalos” megfogalmazása a műfajnak. Szerintem a Rockabilly megfogalmazhatatlan. Ez nem csak egy zenei műfaj, hanem egy stílus, egy divatirányzat, egy életérzés.

Megalkotója egy bizonyos Elvis Presley, akit azóta szerényen csak Királynak hívnak. Ez az ember minden bizonnyal értette a dolgát. Olyan stílust teremtett, melynek azóta is számtalan követője akad. Mint minden más, ez sem egyik napról a másikra lett.

Az 50-es évek előtt nagyon sok zenész keverte a stílusokat és próbált valami újat alkotni, nem is olyan rossz arányban. Minden esetre egy ember nevét meg kell említeni: Hank Williams.

Hank dalai a bulizásról és a szomorú kocsmában töltött szombat estékről szóltak, ahol mindenki vágyott a szerelemre vagy valami másra.

Aztán jött Elvis és alapjaiban változtatta meg a zeneipart. Ötvözte Hank izgágaságát és lázadó szellemét, James Dean fiatalos külsejével. Kifogástalan megjelenés és a szexuális túlfűtöttség tette még inkább élvezhetővé a zenei újítását a tizenévesek számára.

„A rockabilly zene a lázadás, a szexualitás és a szabadság keverékéből álló életérzést kultiválta. Elsősorban fehér zenészek játszották, így olyan kulturális forradalmat idézett elő, amelynek hatásai a mai napig érezhetőek.” (Wikipédia)

Az első rockabilly szám a That’s all right, melyet Sam Phillips, a Sun Records, alapítója, elképesztő lelkesedés közepette hallgatott meg és tette rá Elvis első albumjára. Ugyanez az előadó fedezett fel több sikeres rockabilly zenészt, köztük: Carl Perkins, Jerry Lee Lewis, Johnny Cash …

A rockabilly az 50-es évek második felétől egészen 1960-ig tartott az USA-ban, Angliában picivel tovább, egészen 1965-ig. A klasszikus értelemben vett rockabilly korszak 1959-ig, Buddy Holly haláláig tartott.

Kis szünet után a rockabilly kezdett visszatérni az emberek szívébe. Újra feltűnt Elvis és lassan újabb slágerek indultak hódító útjukra, mint például Suspicious Minds.

1977-ben Elvis halálával megtörtént az, amire addig még nem volt példa. Minden a rockabilly körül forgott. Megjelentek az imitátorok, mindenki elővette a régi poros lemezeket, és egy világ hallgatta a korszak, de főleg Elvis számait.

Ebben a pillanatban Elvis és rockabilly elindult csodálatos és hosszú útjára.

Nálunk Magyarországon is szép utat járt be, de erről majd egy másik cikkben.
Végezetül szóljon az első igazi rockabilly: