Míg 1956-ban, hazánkban éppen a szabadságukért és függetlenségükért harcoltak honfitársaink, addig pár ezer kilométerrel arrébb, Amerikában éppen a teljesítménye csúcsán járt a rock and roll korszak. Míg nálunk a kultúra csupán a cenzúra árnyékában fejlődhetett, addig a tengerentúlon csak úgy ömlöttek az új slágerek.
Cikkünk nem akar politizálni, csupán bemutatni a rock and roll korszak legjobb slágereit abban az évben, amikor a magyar nép épp a függetlenségéért harcolt.

Amerikában a rock and roll korszak elindulása egy hatalmas szelep leengedése volt. Véget ért a II. világháború és éppen nyugodtak voltak a politikai kapcsolatok. Az emberek a feszültségüket és lázadásukat kifejezve új irányt nyitottak a kultúrában. Lebontották a konvenciókat és lazították a társadalmi normákat, boldogok voltak és szabadok. Új zenei irányzat jelent meg, a rock and roll.

Ezzel szemben Európában, és főleg hazánkban nem lehetett álmodozni boldogságról és szabad kulturális fellendüléséről. Magyarország vesztes országként került ki a világháborúból és az elkövetkező évekre a sztálinista terror volt jellemző. Koncepciós perek, a gulag táborokba való deportálás és kivégzések alkották a hétköznapi hírek hadát.

Amerikában a rock and roll kultúra és vele együtt Elvis Presley is sikert-sikerre halmozott. Tömegével születtek az újabb és újabb zenék. Olyan nagy sikerű számok látnak napvilágot, mint Gene Vincent – Be Bop a Lula, Elvis – Rip it up, vagy Little Richard – Little Richard Boogie c. nótái. Az emberek imádták őket, folyamatosan szóltak a rádiókból a legjobb R&R slágerek.

Ezen a ponton kell még megemlíteni a következő dalokat:
The Teenagers – I Want You to be my girl
Bill Haley and his Comets – Rudy’s Rock
Elvis Presley – Old sheep
The Clovers – Good Lovin’

És még számtalan továbbit.

Ezzel szemben hazánkban a kulturális élet alapját a túlcenzúrázott irodalmi alkotások határozták meg. Színházi előadások, versek, röpiratok alkották a kultúra vezető hármasát.

A művészetekben már jó ideje működött a “TTT”-elve, azaz a tiltott, tűrt, támogatott kategóriák. Aki dolgozhatott, annak olyan műveket volt célszerű létrehoznia, ami nem veszélyeztette a működését. Az amerikai slágerektől tartalomban és stílusban is eltért a zenei fősodor.

Népszerű magyar slágerek voltak ekkoriban:
Gallay Elsie – Az élet megy tovább

Kovács Erzsi – A Régi óra halkan jár

Csákányi László – Doktor úr

A világ két vége sok mindenben különbözött. A politikában, a kultúrában, a zenében és az emberekben is.
Szerencsére hazánkat is elérte a rock and roll korszak, és mi is belekóstolhattunk az amerikai ’50-es évek kultúrájába, és ha csak egy kicsit is, de mi is részesei lehettünk az “amerikai álomnak”.

A Nyughatatlan zenekar 2010-es megalakulása óta rengeteget koncertezett itthon és Európában
egyaránt. Meghívást kaptunk a budapesti koncertjükre, így hát elmentünk és megnéztük õket
testközelbõl. Nem csalódtunk. Koncert beszámoló következik.

Az októberi koncertjüknek a Kazinczy utca 20. szám alatti Mika Tivadar Mulató adott helyszínt.
Kellemes hangulat, pezsgés és jó árak jellemezik a helyet.
Mire megérkeztem, már meg volt a beállás, szuper színpadkép fogadott, hangszerek a helyükön, fények már beállítva,
csak a zenekarra vártunk.

Aztán felcsendültek az elsõ dallamok, mindenkinek a figyelme a színpad felé fordult és elindult a buli.
Az első benyomás, hogy ‘Hú, ezek nagyon profik’, komoly felszerelés, jól kitalált öltözet.
Ezt a ‘Wáó érzést’ némileg ellensúlyozta, hogy a zenekarvezető, Kovács Kornél megkért mindenkit, hogy
menjünk teljesen előre, mert sajnos nem volt telt ház.

A koncert első 1/4 órája alatt az volt az érzésem, hogy nem igen találták a közös hangot a
közönséggel. Ennek oka talán az lehetett, hogy 2013 óta a GMK-ban adták a budapesti koncertjeiket, de miután bezárt a hely új klubot kerestek.
Kiváló Johnny Cash nóták szóltak, megspékelve egy-két saját szerzeménnyel, de
azt lehetett érezni, hogy erre nem igazán indulnak be a lábak.
Volt néhány kedves hölgy, akik a country-jellegû táncok tömkelegét tudták, így a koncertterem végén ment a “line-dance”.

Aztán az elsõ rockabilly szám után elkezdték érezni, hogy mire vágyik a közönség. Sok pörgős számot
kezdtek játszani és erre már elindultak a lábak. Felcsendült többek között Metallica, AC/DC és Michael Jackson feldolgozás is.
Ennek következében látványosan többen lettünk a teremben és a hangulat is
fokozódott. (Persze ehhez némileg hozzájárult az elfogyasztott alkohol mennyisége is.)
Ezek után nem volt megállás, nagyon ügyesen találták meg a fogást a közönségen.
Amit az elején hiányolni lehetett, azt a végére maximálisan behozták.

Saját számaik kreatívak és ismertek. Legalább is az elsõ 3 sor végig énekelte szinte az összeset.
A hegedű belecsempészése igazán telitalálat.

Másfél órás koncertet adtak szünet nélkül.
Minden tag lelkes volt, és oda tette magát a színpadon, a produkción pedig látszik, hogy a zenekar időt és energiát nem sajnál a műsorukra.
Ezúton is gratulálok nekik!