2006. december 22-én több, mint 7 hónap várakozás után megnyitott Budapest legújabb rock and roll klub helysége a Fifty’s Drinx.
10 éves szülinapot ünnepel. Ennek apropóján felkerestük Takács Jánost “Takit” aki büszkén mesélt az lemúlt 10 évről.

Milyen volt az elmúlt 10 év?

Ó, nagyon sok minden volt benne. Rengeteg öröm, bánat, munka, küzdés.

Hogy indultatok el? Honnan volt az ötlet?

Régen dédelgetett álmom volt, egy ilyen hely létrehozása. Egy régi barátommal közösen nyitottuk meg, aki azóta már külföldre költözött a családjával. A cél egyértelmű volt, egy olyan teret szerettünk volna, ahol a műfajt szeretők szívesen jönnek össze, és mások is megismerik ezt a kultúrát. Klubbot szerettünk volna nyitni, nem egy kocsmát. Rengeteg zenész és zenekar megfordult itt a 10 év alatt, (több, mint 100- a szerk.) de több olyan esküvőn is voltunk, akik ebben a bárban látták meg egymást, itt jöttek össze.

Mi lesz holnap?

Sok mindennel készülünk, köztük egy meglepetéssel is. Vendégül látunk egy kiváló cukrász mesternőt aki egy rockabilly stílusú tortával ért el kimagasló eredményt egy cukrász versenyen, élőben lesz hallható Mester barátom első rádió műsora is és persze rengeteg R’n’R.

Mire vagy a legbüszkébb?

Azokra a fiatalokra, akik itt kezdtek nálunk és mára már saját zenekarral járják az országot. Az emberekre, akikkel együtt töltöttük ezt a 10 évet. A helyre, hogy még mindig kitart, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy ez a hely baráti légkört teremt és a vendégek együtt söröznek a koncert után a tagokkal és ez szerintem fantasztikus.
De ha konkrétabbra is kíváncsi vagy akkor például arra, mikor a Hungária díjat kapott és itt volt nálunk a TV felvétel vagy mindig van itt nálunk divatfotózás.

Milyen lesz a következő 10 év?

Mindig vannak ötletek és minden bizonnyal ezeket fogjuk megvalósítani.

Mikor már elköszönünk egy záró mondatot azért oda mond:

“Tudod abban van a mi sikerünk, hogy valahogy minket mindig a jó emberek találnak meg és köszönettel tartozunk nekik”

Köszönjük Taki!

A Killer Diller Combo több szempontból sem nevezhető szokásos rockabilly bandának. A zenekar hattagú, és egy karakteres, dögös hangú énekesnővel, valamint nem utolsó sorban egy trombitással teszik még izgalmasabbá zenéjüket. A csapattal nemrégiben készült interjút olvashatjátok most!

Volt szerencsém ott lenni az első koncerteteken a Fifty’s Drinx-ben. Azóta kicsit bővült a csapat.

Igen, ott még “csak” öten voltunk. Udvardi Marci, a trombitásunk később csatlakozott hozzánk. Májusban koncerteztünk először együtt,
júliusban pedig már Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe is velünk tartott. Azóta szerves részévé vált a zenekarnak 😉

Mikor is alakult a banda?
2014 októberében.

És honnan jött az ötlet, hogy hatan legyetek?

Mi hárman (Misi, Szoki és Gergő) egy másik formációban is együtt játszottunk már. Megbeszéltük, hogy egy új zenekart verbuválunk új alapokon, úgyhogy (Gergő) megkerestem Klausz Marcit, akivel már régóta ismertük egymást, és megkérdeztem, hogy van-e kedve beszállni. Így már csak egy énekest kellett keresni, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak. Sokakat meghallgattunk, és végül Gabi mellett döntöttünk, mert passzol a hangja ehhez a zenéhez. Aztán érkezett Udvardi Marci, aki közvetlenül az első koncertünk után csatlakozott trombitásként.

Az első koncert óta – kicsivel több, mint másfél év alatt – szép karriert futottatok be. Meséljetek!

Köszönjük szépen! Igen, valóban sok helyen megfordultunk már: legutóbb éppen az ország legnagyobb rockabilly és rock’n’roll fesztiválján, az agárdi Lakeside Weekend-en játszottunk, hogy aztán a színpadról szinte rögtön a buszba pattanva még aznap a Bajai Halfőző Fesztiválon lépjünk fel. Emékezetes volt még a tavalyi kapolcsi háromnapos koncertsorozatunk, abból épp összecsiszolódó zenekarként sokat tanultunk! (és nem csak azt, hogy mi a teendő, ha a járművünk útközben kileheli a lelkét:) De rendszeresek a pesti koncertek, valamint privát rendezvényekre is gyakran hívnak minket. Az osztrák Artstetten eddig a legtávolabbi pont, ahová eljutottunk ezzel a formációval, de mivel onnan már három keréken is nevetve hazaértünk, nem szeretnénk megállni itt;)
Persze azért vannak nehézségek nálunk is, mint mindenhol: logisztikailag kicsit hátrányból indulunk a legtöbb zenekarhoz képest, hiszen sokan vagyunk, sok felszereléssel. Hat embernek sajnos elég nehéz egymáshoz alkalmazkodni, és anyagilag is inkább a trió éri meg, de ennek ellenére is egyre több felkérés érkezik, szerencsére!

Mi az, ami különlegessé tesz benneteket? Női frontember nem sok van a hazai piacon.

Azt nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a női énekes, bár szerintem sem jellemző ebben a szubkultúrában. A trombita viszont minden bizonnyal különlegességnek számít! Valamiért a hazai zenekaroknál nem nagyon terjedtek el a fúvósok. Azonban fontos megjegyezni, hogy mi nem csak rockabillyt játszunk: swing, boogie, rhythm’n’blues, ezek mind-mind benne vannak a repertoárunkban. Főleg a ’40 – ’50 – ‘60-as évek zenéit játsszuk, ezekben pedig meghatározó a fúvós hangszer jelenléte. Ha itthon van is fúvós egy bandában, akkor is inkább a szaxofon dominál. Ami további különlegességünk, hogy nem elcsépelt dalokat játszunk. Főleg olyanokat próbálunk keresni, amiket más, hazai zenekar még nemigen vett elő. Illetve a legfontosabb, hogy mindig olyat játsszunk, ami igazán szívből jön. Ja, és van egy mondás, miszerint “kézben van a sound”, de azért mi igyekszünk a lehetőségekhez mérten autentikus hangszereket (pl. nagybőgő, korhű, analóg gitárhangzás) használni.

Milyen arányban játszotok rockabillyt?

Kb. a dalok 50%-a rockabilly egy koncerten.

Tervben van saját szám írása is?

Mindenképp szeretnénk majd egyszer eljutni oda, hogy saját dalt is játszunk. Nehéz egyensúlyozni, hiszen elcsépelt fordulatokkal teli, sablonos számot könnyű írni, de annak sok értelme nincs. Ha pedig túl modern, eklektikus lesz a végeredmény, az sem szerencsés. A szövegírásnál mindenesetre majd oda kell figyelni, hiszen Amerikában egész másról szólt az 50-es évek, mint itthon…

Milyen a közönségetek?

Nagyon táncoslábúak, szerencsénkre. Fel lehet fedezni, hogy vannak párok, akik kiválasztanak maguknak egy-két zenekart, mint pl. a miénket és azok buliján táncolják rongyosra a cipőiket. Ugyanakkor olyanok is eljönnek, aki nem feltétlenül rockabilly őrültek, de általunk megszerették ezt a kort. Régen tánc és a zene egységét tombolásnak hívták: mi úgy látjuk, ez a mi bulijainkon manapság is megvalósul!😊

Most, hogy lassan 1 éve csinosítgatjuk az oldalunkat, gyűjtögetjük a like-okat és feltöltjük tartalommal a weboldalunkat, gondoltuk írunk pár sort azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk és mi a célunk a rockabilly.hu-val.

Nos, fiatalok vagyunk, lelkesek és imádjuk a rock and rollt!

Számunkra ez a műfaj többről szól, minthogy egy héten egyszer lemegyünk egy kis zenét hallgatni. Táncról, kultúráról, zenéről és életstílusról. Őszintén hisszük azt, hogy ebben a korszakban volt valami, ami még a mai napig is megmozgatja az embereket. A korszak, mely során az élet új irányt vett.
Szeretnénk beállni azon emberek közé, akik kiváló tehetségükkel és lelkes odaadásukkal azon dolgoznak, hogy ez a kultúra még inkább elterjedjen itthon és egész Európában.

Szeretnénk lehetőséget teremteni, hogy minél több rock and roll szóljon.

Egy olyan oldal létrehozásán fáradozunk, ami összegyűjti kicsiny hazánk rock and roll közösségét és nem titkolt szándékkal bővíti is azt. Eseményekkel, cikkekkel, interjúkkal és megannyi érdekességgel próbáljuk igazán izgalmassá tenni ezt az oldalt.

Szóval, ezek lennénk mi: a rockabilly.hu csapata

Köszönjük, ha velünk tartasz!

A Dynamite Dudes egy tapasztalt zenészekből álló, viszonylag friss rockabilly zenekar. Nagyon lelkesek, egy kicsit őrültek, de határozottan szerethetők! A csapat tagjaival legutóbbi koncertjük előtt terveikről, céljaikról és magáról a zenekarról beszélgettünk.

Hogyan készültetek a ma estére?

Pont a ma estére? Egész héten gyakoroltunk! Ja, neeeeem, dehogyis! 🙂 Ismerős helyszínre, ismerős arcok közé jöttünk ma este. Régóta járunk a Könyvtár klubba, én (Misi ­azaz Szilágyi Mihály ­ a szerk.), speciel kb. négy éve koncertezek ezen a helyszínen, voltam korábbi formációkkal is, de a Dynamite-­tal is volt már szerencsénk itt többször fellépni. Főleg nyáron jövünk, itt az a “szezon”. Augusztusban indult a zenekar és akkor szinte minden héten kétszer jöttünk le a teraszra. Nagyon jó hely, tele van fiatalokkal, egyetemistákkal, jó a pizza, na meg a fröccs is! Itt próbálgattuk a szárnyainkat a kezdetekkor.

Miért pont Rockabilly zenekart alapítottatok?

10 éve nyomom a rockabillyt, ha nem régebb óta, és több formációt, csapatot is kipróbáltam már. Nekem a rockabilly maradt meg örök szerelemnek ­mondja Misi ­a többieknek nem feltétlen. Teddy (Medve Balázs ­ a szerk.) például inkább blues­t, Gabó (Tamaskó Gábor ­a szerk.) ­ ha a trióról beszélünk ­ szintén blues­t, vagy néha country­sabb dallamokat játszik előszeretettel.

Mi a Dynamite Dudes fő iránya, merre találkozhattunk veletek korábban?

Az utcazene a fő profilunk. A trióval azonban voltunk már többször nagyszínpadon is. Janicsák Veca előtt játszottunk pl. Siófokon, sőt, voltunk a Ganxsta Tribute Show előtt a Barba Negra Track­be ­ azért ezt elég kevesen mondhatják el magukról ilyen fiatalon. Voltunk külföldön is a közelmúltban elég sokat, megfordultunk Svájcban, Szlovéniában, Olaszországban, Ausztriában és a környező országokban. Durván fél év alatt elértük az 1000 lájkot a Facebook oldalunkon, szóval igen, elég szépen megyünk felfelé. Nekem megvoltak a kapcsolataim, az előző zenekarokból folytatja Misi ­ és amit korábban felépítettem kapcsolati tőkét, azt most bevethetem itt is. Itthon heti 34 koncertet nyomunk heti szinten, számos klubot, kis kocsmát megjártunk már, amit csak eltudsz képzelni. A péntek-­szombat-­vasárnap esténk ­szerencsére ­általában koncertezéssel telik.

Hogyan fog alakulni a nyár?

Hát, úgy döntöttünk, megnyerjük a Veszprémi Utcazene Fesztivált ­ ez az elsődleges cél! Aztán fellépünk Kapolcson, ill. az ehhez hasonló kisebb fesztiválokon. Megyünk még Budafokra, Mezőtúrra, Szatmárnémetibe. Legnagyobb örömünkre, nyertünk a Cseh Tamás Program keretein belül nemzetközi turné megvalósítására is egy kisebb összeget, így Szerbiába is megyünk még.

Saját szerzeményeket játszotok, vagy inkább feldolgozásokat?

Vegyesen. Egyelőre még több a feldolgozás. Nekem (Misi) is van pár saját számom, meg Teddy­nek is, ezeket is szoktuk játszani. Jelenleg nagyjából 80­-20 az arány, a feldolgozások javára. Szeretnénk ezt minimum 60-­40-­re felhozni. A feldolgozásokban általában az a jó, hogy sokan ismerik, hamar megmozdulnak rá az emberek!

Ha nem koncerteztek, mivel foglalkoztok? Mi az úgynevezett polgári foglalkozásotok?

Én nagyritkán üvegezek, keretezek, de most például beadtam egy cukrászdába a jelentkezésemet, mert szeretnék felszolgálni. Teddy meg egy életművész! ­ mondja Misi. Én hangszerész vagyok, főleg fafúvósokat javítok. ­ teszi hozzá Gabó.

Van törzsközönségeket?

Van, de én inkább úgy látom, hogy egyelőre még nem a zenekarhoz, hanem az adott helyhez kötött. ­ mondja Gabó. Szinte minden helyen új és új emberekkel találkozunk. Először meg akarjuk magunkat ismertetni, aztán jöhet szépen sorban minden. Most rendeltem például 5000 matricát, mindenhol nyomot hagyunk magunk után, ahol csak lehet!

Megy a versenyzés rockabilly vonalon?

Inkább klikkesedésnek nevezném. Az évek alatt tapasztaltunk fúrást, súgást itt-­ott, hogy vajon ki a jobb!? Ha valakivel nem vagy jóban, akkor nem megy el az ő emberük a te koncertedre. Megvannak itt is a “nagyok”, ez kb. 3-­4 zenekart jelent, rajtuk kívül mindenki kishalnak számít, ugyanabban az állóvízben. Én nagyjából 30 zenekarról tudok, akik itthon rockabillyvel foglalkoznak.

Mennyire nehéz rockabillyt játszani?

Azt mondják, hogy nem, de szerintünk igen. Technikailag nem kifejezetten nehéz, de átadni az érzést a színpadon, az energiát, a pezsgést, na, ez az igazán nehéz!

Miben vagytok ti mások?

Nagyon szépek vagyunk! ­ mondja mosolyogva Misi. Például az elég furcsa sokak számára, hogy nincsen dobosunk. Néha szoktunk ütőssel is együtt dolgozni, de nincs fix emberünk ­ mondja Teddy. Ezen felül mi nemcsak “eljátszuk” a dalokat, hanem rengeteg show elemünk is van ­ mint például a bőgő felgyújtása, na ezt nem sokan csinálnák utánunk! És persze, rengeteget mosolygunk, a jókedv mindig alapvető!

Arca, mint egy porcelánbabáé, szeme vadító, ajkai vörösen izzanak… Ez nem lehet más, csak egy igazi rockabilly-lady!

A rockabilly divat- és stílusjegyei közül mostani bejegyzésünkben a rockabilly stílus
jellegzetes sminkhasználatát mutatjuk be.
Az 50-es, 60-as évek „lázadó” korszakában indult útjára, s máig közkedvelt az erős,
figyelemfelkeltő, mégis kifinomult smink. A stílus képviselői jellegzetes vonásokat használtak,
és használnak, melyek könnyen felismerhetők.
A lázadás, szabadság, szexualitás kifejezése áll középpontban, mind az öltözködés, mind a
hajviselet és arcfestés területén egyaránt.

Jellemző színek: elsősorban a fekete és a piros valamely árnyalata. A piros esetén az
élénkebb, vöröses, mély árnyalatoktól, egészen a rikító cseresznyepirosig használnak
színeket.

A sminkek további fő ismertetőjegyei:

– világos, matt, púderes alap
– leheletnyi arcpirosító, elsősorban a rózsaszín valamely halványabb árnyalata
– íves, határozott szemöldök, mely szép kontúrt ad az arcnak
– fekete, vastagabb szemhéjtus-vonal, melynek vége felfelé kunkorodik, azaz a
hagyományos „cicás tusvonal”, belső szemzugba jellemző még a világos, általában
fehér szemhéjpúder felvitele, melytől még kontrasztosabbak a szemek néha füstös
sminkkel kiegészítve, vagy dupla tusvonallal (alul-felül)
– fekete, dús szempillák néha műszempillákkal fokozva a hatást
– piros rúzs az ajkakon, általában kontúrral

Lányok, most rajtatok a sor! Akár a hétvégi buliba indultok, egy erőteljesebb, vadabb
változattal, akár munkába, vagy suliba egy kicsit visszafogottabb sminkkel, higgyétek el, tuti a
siker!

Az alábbi képen láthatjátok, hogyan készül a tökéletes tusvonal.