Április 11. a magyar költészet napja. Ezen a napon sorra árasztják el az internetet és a kőzösségi platformokat a jobbnál jobb versek. Hűen, a magazin tematikájához, mi olyan verseket gyűjtöttünk össze, ami a jampi életérzésről vagy a rock and roll egyedi felfogásáról szólnak. Kultúrális performansz következik.

Ismeretlen szerző

Két jampec

Két jampec állított a boltba be,
hoztam egy klassz anyagot, látod-e,
kérek egy csöves nacit, mert sietek
este a csajommal csörögni megyek.
Így szólt a szabó mérgesen,
engemet senki se sürgessen,
fogta az ollót, a tűt és a cérnát,
estére kész lett az új csöves nadrág.
Elment a jampec csörögni,
mindenki rajta kezdett röhögni,
úgy állt a lába szára, mint a kályhacső,
és a nyakkendőjén, a nyakkendőjén, egy igazi jampec nő, ollé.

Weöres Sándor: Rock and roll vers

a taxi
a praxi
a gyerünk zabálni
a füstölgő tüzes Cotopaxi
a jöhet akármi
Lóri ma kiköpöm a zagyvelőm
fölakasztom a hátgerincem
fazékba kilugozom a tüdőm
de a tollas bőrödet is kimosom
a csinos ing meg a nyakke- a nyakke-
beleidet én ma kitaposom
meg a bádogminták is mi vagyunk
a taxi
a praxi
a gyerünk zabálni
a füstölgő tüzes Cotopaxi
a jöhet akármi

A következő mű egy gúny vers a jampecokról és a világukról. Ne sértődjön meg rajta senki, biztosan nem sértésnek szánták a verset.

A jampec
(K. Tóth Lenke verse)

A jampec egy emberfajta,
Megismerni nem nehéz,
A kalapja nagy, s alatta
Egyáltalán nincsen ész.

Haja csupa hullám, mert hát
A vízfejhez illik ez,
S reménytelen remény, hogy a
Víz e fejből majd kivesz!

Jampec arcán mulya jelleg,
A szemében halk homály
Jelzi, hogy ő műveletlen,
Mert a tudás neki fáj.

Nem olvas, nem művelődik,
Mert az neki, jaj, megárt!
De azért a büszkesége
Nem ismeri a határt!

Mire büszke? Arra, hogy a
Nyakkendője mily remek,
Rajta ügyes tálalásban
Strandoló nők díszlenek.

Inge színe oly rikító,
Le se lehet festeni,
Ordít, ha a világítás
Nappali, vagy esteli.

Csőnadrágban van a láb,
De „tüledálló” a kabát,
Lezseren kell lötyögtetni
Jobbra át, meg balra át.

Divat zokni tarkacsíkos,
Fehér, sárga, hupikék,
Mutogatja a bokát, bár
Ezt a bokát dugni kék.

A jampecot naggyá csak
A cipőtalpa emeli,
A jampec, ha jampecnőt lát,
Düllednek a szemei.

Ő nőben is azt szereti,
Némi pénzt csak arra költ,
Akinek a szája lila,
Körme vörös, haja zöld.

A jampecnak kedvenc tánca
Mi lehet? A szamba csak!
Rángatózva járja, mintha
Csipkednék a darazsak.

Kezét-lábát hajigálja,
Mint koloncot, elveti,
Aztán mégis visszahúzza,
Rájön, hogy még kell neki.

Szép nyugati életformát
Ez mutatja, semmi más,
Benne van a marakodás,
Lökés, rúgás, taposás.

Néha azért a jampec is
Önkritikát gyakorol,
Teszem azt, egy másik jampec
Jön rá szembe valahol,

Jól megnézi, s szól, miközben
Haja szála meredez:
Mért hord ilyet föld a hátán?
Esküszöm, hogy hülye ez!