Az 50-es évek nagy rock and roll korszaka sok fiatalt inspirált arra, hogy megpróbálkozzon a zenéléssel és valami újszerűt és merészet hajtson végre az amerikai ifjúság számára. Ahogyan az lenni szokott ilyenkor, sok tehetség kiemelt figyelmet és elképesztő gázsit kapott, sztároknak való életet, volt aki hamar eltűnt a süllyesztőben mert nem volt tehetséges vagy állhatatos. És volt olyan, akinek a sors szólt bele a karrierje alakulásába. Hiába volt ismert, de egy végzetes kimenetelű baleset megpecsételheti a karriert.
Eddie Cochran azok közé a zenészek közé tartozott, akik sokat küzdöttek, hogy ott legyenek a legjobbak között, de az élet közbe szólt. Most az Ő története következik.
A kezdetek
1938-ban született Minnesota állam Albert Lea városában. Ötödik gyerekként látta meg a napvilágot a családban. A család hamarosan Kaliforniába költözött, amikor a kicsi Eddie már vonzalmat mutatott a zene iránt. A családban senkit nem érdekelt komolyabban a zene, így Cochran az iskolában sajátította el az alapokat.
Az új közegben hamarosan zenekart alapított és dalszövegíróként is tevékenykedett. Kiváló érzéke volt a zenéhez és akkoriban igen közel állt hozzá a country műfaja.
1955-ben ismerkedett meg Hank Cochran-el, akivel csak névrokonok, de közös együttest alapítottak Cochran Brothers néven. Ebben az időben kerültek kapcsolatba az EKKO Records lemezkiadóval, ahol 4 számot fel is vettek, többek között a MR. Fiddle-t vagy a Two Blues Singing Stars-t. Hamarosan Dallasban léptek fel Elvis megjelenése után pár nappal, aki olyat az amerikai könnyűzenének, ami választ út elé kényszerített sok zenészt.
Úton a siker felé
Eddie nemsokára találkozott későbbi mentorával, menedzserével és dalszövegírójával, Jerry Capeharttal. Capehart nem tudott énekelni, de amúgy szakember volt a témában, ezért megállapodott a két Cochrannel, akik szívesen dolgoztak vele. Egyre ismertebbé váltak, amiben nagy szerepe volt az akkor már rohamosan terjedő televíziónak is.
A countryzenét azonban lassan elhomályosította az új Rock n’ Roll-őrület, amivel a már amúgy is nős Hank Cochran már nemigen tudott mit kezdeni – nem így Eddie, aki ebben is új lehetőségeket látott.
1956-57-ben két játékfilmben is feltűnt, méghozzá énekesként: először a The Girl Can’t Help It (A lány nem tehet róla) című alkotásban énekelte a Twenty Flight Rockot, majd az Untamed Youth (Fékezhetetlen ifjúság) címűben első igazi slágerét, a Sittin’ In The Balconyt. A Twenty Flight Rock, mely tagadhatatlanul korai Elvis-stílusjegyeket hordoz magán, a Rock n’ Roll-korszak egyik klasszikusa lett, különösen Európában. A Sittin’ In The Balcony is nagyot ütött, egymillió példányt adtak el belőle. Eddie Cochran egy csapásra híres lett.
1958 augusztusában került kiadásra egyik legismertebb slágere a Summertime Blues, mely megjelenésekor B-oldalra került, de nem sokáig… Ezután pedig valami hasonlót, de mégis másfélét akartak összehozni, ekkor született a C’mon Everybody. Mindkét szám Cochran legnépszerűbb dalai közé tartozik mind a mai napig.
Ha Elvis Presley volt akkoriban a Rock ’n Roll istencsászára, akkor Eddie Cochran volt a szerény vesztes.
Bár az amerikai könnyűzene történetében betöltött szerepének jelentőségét ma már senki nem kérdőjelezi meg, akkoriban sokkal népszerűbb volt Angliában, mint Amerikában (csakúgy, mint Buddy Holly). Imázsát a fiatalon elhunyt színészóriás, James Dean is befolyásolta. Gyakran nevezték őt “gitáros James Deannek”. Live Fast, Love Hard, Die Young (Élj gyorsan, szeress komolyan, halj meg fiatalon) című dalával is neki állított emléket. Sajnálatos, hogy mindkettejük élete idejekorán és nagyon is hasonló módon ért véget…
Barátságban lenni Gene Vincent-el
1960 januárjában Angliába látogatott, ahol Gene Vincenttel közösen léptek fel, többek között Birminghamben, Liverpoolban, Newcastle-ban és Manchesterben. Nagyon élvezték a körutat.
Mire elérkezett az utolsó angliai hét, már igencsak kimerültek voltak, és nagyon várták a hazatérést. 1960. április 16-án este, az utolsó előadás után Cochran taxit hívott, hogy visszajussanak Londonba, ahonnan másnap reggel indult a repülőgépük. 23:50 körül a taxi egy kanyarban megcsúszott és belerohant egy lámpaoszlopba, Chippenham városában, az A4-esen. Eddie kizuhant a szélvédőn; súlyos fejsérülésekkel szállították kórházba. Másnap, hajnali négy óra után hunyt el. Útitársai, Gene Vincent és Sharon Sheeley túlélték a balesetet, bár Vincent maradandó sérüléseket szerzett, melyek karrierjét is befolyásolták. A balesetért a sofőrt tették felelőssé, aki 15 évre el is veszítette jogosítványát, továbbá pénzbírságot és hathónapos fegyházbüntetést kapott. A halálesetről az összes brit újság a címlapon számolt be – nem úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol állítólag vajmi keveset törődtek vele.
A cikk Monty blogja alapján készült.
