Nem régiben jelent meg egy cikk a DailyMail-en, ahol Priscilla egy interjúban mesélt az Elvis turnéról.
Nem kis sokkot okozott a rajongóknál Priscilla megjelenése, akik Twitteren szóvá is tették, hogy milyen jól néz ki 72 évesen.
“Mit csináltál az arcoddal?” – tették fel a kérdést többen, hiszen ránézésre meg nem mondaná senki, hogy a rock and roll király felesége 72 esztendős. Többen nem tetszésüket fejezték ki, mondván úgy néz ki, mint egy ijesztő szörny valami horrorfilmben – írták a rajongók Twitteren.
Priscilla nagyon komoly munkát fektet abba, hogy megőrizze férje emlékét. A Lorraine showban többek között beszélt egy új Elvis albumról és a karácsonyi turnéról.
Priscilla hamarosan hazánkat is meglátogatja, hiszen 2018-ban nagyszabású Elvis show-t hoznak Magyarországra.
Szombaton este Budajenőn a Hagyományőrzők házában egy estére a rock and rollé és a felhőtlen bulizásé volt a főszerep. Nagy megtiszteltetés volt részt venni rajta, mert egy újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk mi is és persze a közönség is. A bált “A budajenői óvódásokért” alapítvány szervezte, a lelkes szülők támogatásával.
Ami először szembe tűnik, hogy milyen sokan össze tudnak fogni, hogy egy igazán korhű rendezvényt összehozzanak. Aztán eszembe jut, hogy ebbe mi is egy kicsit betudtunk segíteni.
A díszítés magáért beszélt, hihetetlen kreativitással dobták fel a házat és az asztalokat. Mindenhol pöttyös díszítés, bakelit lemezek és Elvis képek néztek velünk farkas szemet. Természetesen a bál, ha ugyancsak közvetve, de az óvódás csöppségekről szólt, így ők is kivették a díszítésből a részüket és olyan ügyes képeket készítettek, hogy az ember örömmel csodálta őket.
Az est egyik főfellépője (az óvónők tánca után), a Leonardo Pickup Trio volt, akik fergeteges hangulattal és őrült jó slágerekkel szórakoztatták a közönséget. A másfél órás koncertjüket, becsületesen végigjátszó zenekart a végén alig akarták elengedni. A visszatapsolás után újra a húrok közé csaptak. A közönség imádta őket, vastapssal jutalmazták a zenekar tehetségét.
Természetesen volt tánc is, hiszen nincsen rock and roll party tánc nélkül. Az első dallamok felcsendülése után nyomban egy profi táncospár indította be a bulit, aminek hatására többen a parkett közepére merészkedtek.
Volt tombola, melynek egyik nyereményét, egy hatalmas képet az American Garage ajánlott fel.
A koncert után Dj szórakoztatta a közönséget és buliztak együtt hajnalig.
Ezúton köszönjük az alapítvány elnökének az együttműködést, és hogy a Magyar Rockabilly partnere lehetett ennek a rendezvénynek.
A rendezvényen készült képeinkért görgess lejjebb.
Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én nem igazán néztem eddig az Eurovíziós Dalfesztivált. Valahogy nem kötött le és soha nem tudtam 10 percnél többet a TV előtt ülni. Na de 2018-ban lesz kiért izgulni.
Tegnap bukkantunk egy képre a Nyughatatlan zenekar facebook oldalán. Egészen konkrétan erre a képre:
Nem kell túl sokat gondolkodni, hogy rájöhessünk, a zenekar indulni fog a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Reméljük, hogy egy igazi ütős számmal készülnek a Kornélék, bár ahogy őket ismerem a tudásuk legjavát fogják ebbe beleadni, mint mindenbe.
Mindenesetre így már lesz értelme nézni a műsort és szurkolni a zenekarnak.
Hajrá!
Ha szeretnéd a zenekarral készült interjúnkat elolvasni akkor kattints ide.
Volt egyszer az 50-es évek második felében egy amerikai kisváros, az oklahomai Tulsa. Ebben a városban sok fiatal ember élt, akik egy szép napon kitalálták, hogy mi lenne, ha 50 évre egy időkapszulába zárnának egy vadonatúj autót.
Ez annyira megtetszett a város többi lakójának is, hogy rögvest neki láttak markolóval egy hatalmas gödör ásásának.
1957. június 15-én a városlakók kíváncsi szeme láttára leeresztettek a gödörbe egy alig 4 mérföldet járt, 1957-es évjáratú Plymouth Belvedere-t, amit a közvélemény csak Miss Belvedere-ként említett.
A nagy nap
A cél az volt, hogy a 2007-ben élő emberek megtudják, hogy 50 évvel korábban, milyen autókkal jártak az akkori lakosok. A kesztyűtartóba berakták az autó kulcsain kívül, egy doboz cigit, egy női táska korhű tartalmát és egy kifizetetlen parkolójegyet is. A csomagtartóba sört és 4 gallon tartalék benzint raktak.
50 év hosszú idő és nehezen lehetett megmondani, hogy 2007-ben benzinnel fognak-e járni az autók, mivel úgy gondolták, hogy Amerika feléli majd kőolaj tartalékát és ezzel a félrerakott benzinnel be lehet indítani majd a V8-ast.
Nem bízták a véletlenre az autó sorsát, mivel a tombolán ez volt a nyeremény, amelyre 812 ember nevezett be.
Az utolsó pillanatok és 4 gallon benzin
A játék lényege az volt, hogy a résztvevőknek meg kellett tippelni, hogy Tulsa városának 2007-ben mennyi lesz a lakosa, amikor ugyebár az autót kihantolni terveztek kriptájából.
A jelentkezők neve felkerült egy mikrofilmre, amit szintén a kesztyűtartóba helyeztek el. Egy fémhordó is hozzá tartozott a “szertartáshoz”, amibe belekerültek légi fotók, üzenet a polgármestertől és egy 48 csillagos amerikai zászló.
A jövő nyertese számára nyitottak egy 100 dolláros bankszámlát is.
Az autót vízhatlan réteggel bevonták majd ezt követően a kriptát lezárták és csupán egy emléktáblával jelölték meg annak helyszínét.
50 évvel később
2007. június 14-én feltárták az autó szarkofágját.
Meglepetés volt bőven, mivel feltáráskor az autó tetejéig bűzös, iszapos víz állt, ami keveredett az autóból kifolyt folyadékokkal.
A közeg nagyon kedvezett a vadonatúj autó hirtelen pusztulásának, amely ráadásul a járművet 50 éven keresztül rágta. A pusztítás minden emberi képzeletet felülmúlt. Június 15-én a nagyközönség igencsak megdöbbent az autó színpadra állításának pillanatában.
A szivattyúzás utolsó pillanatai
Azért tartogatott meglepetést is, hiszen a króm alkatrészek némi törölgetés után újra felsejlettek, a gumikat felfújták. Az autó utastere gyakorlatilag megsemmisült, mindezzel együtt a kesztyűtartóba helyezett tárgyak egy része is.
Az ide elhelyezett indítókulcs eltűnt, a tombolán szereplő állampolgárok mikrofilmjével együtt. Egy rúzs és két fésű azért még felismerhető maradt. Az autó mögött lévő hermetikusan lezárt fém időkapszula az évtizedeket azért teljesen sértetlenül túlélte.
A tombola húzás során a legpontosabb tippet Raymond Humbertson határozta meg, 2286 fő különbséggel.
A 100 dolláros bankszámlának szomorú következménye lett, hiszen az úriember, aki ezt átvehette volna sajnos elhunyt 1979-ben, felesége pedig 1988-ban ment el, gyermekeik pedig nem születtek.
Így hát a 100 dolláros bankszámla a legközelebbi rokonokhoz került, akik 2007-ben a 90-es éveiket taposták.
A győztes hölgyek
A remény
2007-ben egy bizonyos Ultra One nevű cég elvállalta, hogy rozsdátlanítja az autót és a felújítás talán valahol máshol kezdetét veheti!
A munkát hat hónapra vállalták belekalkulálva az esetleges csúszásokat. 2008-ban még láthatóak voltak a munkálatok az autóról, majd decemberben a cég hirtelen mindent törölt az oldaláról. Nem is lehetett tudni 2009 májusáig semmit. Ekkor bukkantak fel friss képek az autóról. Ezeken jól látható, hogy a rozsda kívülről el lett távolítva, mivel a felújításhoz beszereztek egy donor autó karosszériát, melyből a főbb részleteket átépítették. Mindezt azért, hogy a kaszni fel legyen javítva helyenként.
Az autóval kapcsolatos jelek a jövőt illetően biztatóak voltak. Újabb pár évvel később
A New York Times 2012-ben meglátogatta az Ultra One céget, mert kíváncsiak voltak az éppen aktuális állapotra. Megkeresésükre kiderült, hogy az autót egy sarokba helyezték el, szintén magára hagyatva. Kiderült, hogy a cég rengeteg pénzt ölt bele a helyrehozatalba. A külső rozsda lepucolásán kívül gyakorlatilag nem történt semmi, ezért úgy döntöttek, hogy abbahagyják a projektet. A munka során kiderült az autónál a hajtás és a motor érintetlen volt az utastérrel együtt.
A műszerfal
Jól látszik rajta az idő vasfoga
A motor
Kivételt képez ez alól a műszerfal és a kormány, amelyet borzalmas állapotban találtak. Ekkor az autó tulajdonosának egyike már betöltötte a századik születésnapját és ezzel az ingóságukkal nem volt erejük foglalkozni.
Tulsa városa nem volt büszke az autóra és nem akarta kiállítani, pedig Dwight Foster az Ultra One cég vezetője felajánlotta az autót a városnak.
Tulsának ebben az időben már kellemetlenek voltak a történtek és méltatlannak találta az autó visszavételét. A “kis hölgy” senkinek sem kellett.
A történteken többen is felháborodtak, hiszen az USA egy autós nemzet és nem méltó, hogy így bánjon egy járművel.
2015-ben aztán eldőlt a sorsa a legendás autónak. Foster talált neki új otthont a Historic Auto Attraction múzeumban, ahol kiállítják. Az autó végre újra él kihantolt időkapszulaként egy múzeumban látványosságként.
Tulsa városa nem tanult az esetből és újból időkapszulába zártak egy autót. Ezúttal egy Plymouth Prowler prototípus lett az áldozat 1998-ban, újabb 50 évre. Hogy ennek mi lesz a sorsa nem tudni, mindenesetre csak remélni tudjuk, hogy szebb idők várnak rá, mint Miss Belvederre.
A Leonardo Pickup Trióval történő beszélgetés viszonylag új alapokra helyezte a zenéről és a zenekarokról való felfogásom. Egy kicsit több, mint egy éves zenekarról beszélünk, akik tele vannak ötletekkel, lelkesedéssel és alázattal. Másfél órát beszélgettünk és ezalatt sok minden szóba került, de túl sokat nem kellett kérdeznem, ömlött belőlük a szó, pedig azt gondoltam, hogy vasárnap reggel nem lesznek szószátyárok, de az első korty kávé legördülése után beindultak.
– Hogy vagytok? Milyen volt a tegnapi nap?
Cserni László: Jól vagyunk, köazönjük! Kicsit fáradtan. Én kettőkor jöttem el tegnap este. Kaltenecker Attila: Én nem bírtam addig.
– Mi volt tegnap?
CS.L.: Tegnap rendeztük meg a Fifty’s-ben a III. Leonardo Pickup Trió Klubbot. Pont arról beszélgettünk idefelé, hogy hosszabb műsorral készülünk, mert sokan érkeztek a buli vége felé. Legközelebb szeretnénk nekik is játszani pár dalt.
– Sok zenekar nem csinál ilyen klubestet. Ti miért döntöttetek mellette?
Papp Zsolt: Régen még a 80-as években voltak ilyen klubok. Például a régi Metro klub, ahol egyik héten a Fenyőék a másik héten meg a Dollyék tartottak ilyen klubesteket. Volt zenélés, beszélgetés, evés-ivás. Sokkal közvetlenebb volt az egész. Cs.L.: Igen ezt fontosnak tartjuk, hogy legyen kapcsolat a közönséggel és minél többen ismerjenek meg minket és a zenénket. Legyen egy kialakult rajongó táborunk.
– Honnan jött a zenekar alapítás ötlete?
Cs.L.: Én már nagyon rég óta rágtam a Taki fülét, hogy szeretnék egy saját zenekart. Azt mondta, hogy ő benne van, de kellene egy bőgős. Egyszer csak felhívta a Zsoltit, átadta a telefont… P.Zs.:
Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy láttam, hogy hív a Taki, felvettem és mondtam neki, hogy: “Szia Taki, mondjad!” Erre beleszólt Csipu a telefonba, hogy: “Szia, mától te vagy a zenekarom bőgőse”. Én nem kérdeztem semmit csak mondtam, hogy rendben.
K.A.: Én aztán később csatlakoztam mint dobos, a Taki helyére.
– Honnan jött a név?
P.Zs.: Csak annyit mondok: Leonardo DiCaprio. Cs.L.: Igen, Taki híresen jó szóvicceket gyárt, és 2015 decemberében mikor alakultunk, akkor mindenki arról beszélt, hogy vajon megkapja e szerencsétlen az Oscar díjat. És mikor megkapta, akkor Taki előrukkolt egy kedves poéncsokor kíséretében a nevünkkel.
– De ha jól emlékszem, akkor volt egy énekesnőtök is.
K.A.: Igen, de sajnos másfelé vittek az útjaink.
– A nevetekbe trió van és mégis 4-en játszottatok benne.
Cs.L.: Igen, mi voltunk a négy tagú trió. (mindenki nevet)
– És milyen volt az elmúlt 1 év?
Cs.L.: Nem olyan régen beszéltük, hogy nagyon sokat haladtunk előre ebbe az egy évben. Vannak saját számok, ötletek és folyamatosan születő dalötletek. A jelenlegi műsorainkban 2 dalt játszunk ezekből. K.A.: Igen tényleg sok megkeresés volt és sok rajongóra tettünk szert. P.Zs.: Egyszer például játszottunk a Fifty’s-ben és bejött egy pár, elegánsan felöltözve. Aztán kiderült, hogy a lányuk esküvőjéről jöttek el bulizni, mert az ottani buli nem tetszett nekik. Teljesen ledöbbentünk. Gondold el milyen volt utána játszani?
– Vannak tervek és célok?
K.A.: Igen azok mindig vannak. A rövidtávú cél, hogy a klubestek sikereit tovább növeljük. Ez úgy tűnik menni fog és jövőre még több újdonsággal és meglepetéssel készülünk.
Aztán szeretnénk idén nyáron több kiszemelt fesztiválon is fellépni.
A távlati cél pedig, hogy a zenekar kiegészülhessen fúvósokkal, ilyen Brian Setzer Orchestra jelleggel. Vannak számok, amik kifejezetten jól hangzanak fúvósokkal. Ez a folyamat már el is indult, a készülő lemezen már hallható is lesz.
– Ilyen itthon a rock and roll érában nincs?
K.A.: A Group ‘n’ Swing van hasonló produkcióval, de ők kifejezetten csak swinget játszanak. Mi viszont a R&R számokat szeretnénk feldolgozni. Egy igazi nagyszínpados produkciót szeretnénk összehozni.
– Hogyan látjátok itthon a zenei piacot?
Cs.L.: Sok jó zenekar van és jó zenészek játszanak benne. K.A.: Igen, de nehéz itthon érvényesülni. Én nem hiszek abban, hogy itthon valaki csak a zenélésből meg tud élni. Mindhármunknak van rendes polgári foglalkozása, de ha van szabad pár perced már dúdolsz is és gondolkodsz a következő dalötleten. P.Zs.: Nézd meg azt is, hogy van olyan hazai zenekar, akik itthon alig adnak koncertet. Viszont egész évben turnéznak a keleti parton, aztán mennek a nyugati partra, majd hazajönnek adnak itt egy koncertet és mennek vissza.
A hazai közönség pedig alig ismeri őket.
– Rockabilly vagy inkább rock and roll zenekar vagytok?
Cs.L.: Inkább a kettő között.
– Lemez?
Cs.L.: Tervben van persze. Sőt! A bemutatkozó anyagunk néhány szólam híján már fenn van a stúdióban. Decemberre szeretnénk előrukkolni vele. Közben pedig íródnak a saját dalok, melyekhez már tervezzünk a Leonardo első teljes egészében saját lemezét.
Egy igazán különleges gyűjteményre bukkantunk az interneten.
Vivian Maier egy New York-i születésű amatőr fotós volt, aki több ezer képet készített az 1950-es és 60-as években New York és Chicago utcáin.
Vivian Maier (1926. február 1. – 2009. április 21.) életéről nem sokat lehet tudni. Feminista és szókimondó hölgyként ismerték, aki imádta a külföldi filmeket, azonban magánéletében távolságtartó volt. New Yorkban született, Franciaországban nevelkedett, majd visszatért az Egyesült Államokba. Chicagóba gyermekfelügyelőként dolgozott több mint negyven éven keresztül.
Az évek alatt több mint 100 000 fotót készített az emberekről és a városi életről, melyeket soha senkinek nem mutatott meg. A képek többsége Chicagóban készült, de Maier sokat utazott és bárhová is ment, mindenhol rengeteg képet készített.
Fotói sokáig teljesen ismeretlenek voltak, majd 2007-ben John Maloof 400 dollárért megvásárolta a negatívokat. A képeket elkezdte feldolgozni, és hamar feltűnt neki Maier fotós tehetsége. Először 30 000 negatívot vásárolt, majd amikor rádöbbent, milyen hihetetlen gyűjteménnyel áll szemben, megvásárolta az összeset, több mint 100 000 darabot. A fotókat 2011-ben egy könyvben jelentette meg, Vivian Maier: Street Photographer (Vivian Maier: Utcai fotográfus) címmel. Ezután sorban rendeztek kiállításokat Maier képeiből szerte a világban.
Már korábban írtunk a Magyar Elvis Klub célkitűzéséről, miszerint szobrot szeretnének avatni Budapesten a Rock and roll királyának, Elvis Presleynek. Ehhez adománygyűjtésbe kezdtek és összefogásra hívták a hazai Elvis rajongókat.
Ebben a cikkben megosztunk veletek öt tényt, ami a szobor körüli előkészületről szól.
1. A Japán Elvis klub számlát szeretne nyitni a szoborgyűjtésre.
A hazai klub nagyon jó kapcsolatot ápol a kinti rajongókkal és egy alkalommal felajánlották, hogy ők maguk is beállnak a kezdeményezés mögé és pénzt gyűjtenek a megvalósításra.
2. Az eddigi legnagyobb adomány 100.000 Ft, a legkisebb 300 Ft volt.
Sok kicsi sokra megy, tartja a mondás. Tényleg minden apró segítség fontos lehet, legyen szó 50 vagy 5000 forintról.
3. Az első adomány egy japán hölgytől érkezett.
És azonnal elkezdték a gyűjtést a japánok. Ha ők egyszer beindulnak ott nincs megállás. Állítólag egy másik ország kezdeményezéshez és oda álltak és szemmel jól látható összeggel támogatták.
4. A világon összesen két Elvis park van: Budapesten és Elvis szülőházánál, Tupelóban.
Itt megmutatkozik, hogy milyen kivételes helyzetben is vagyunk és az is, hogy az Elvis klub itthon milyen alázatos munkát végez. Más ország rajongó klubjai mindent megadnának egy Elvis parkért.
5. Az első Elvis szobrot 1980-ban állították fel Memphisben, a híres Beale Streeten.
Vajon nekünk magyaroknak is lesz saját Elvis szobrunk?
Ha úgy gondolod, hogy bármilyen kis összeggel is tudnád támogatni az Elvis Klub törekvését, az alábbi adatokra lesz szükséged az adomány küldésre.
Magyar Elvis Klub
16200106-11597038 Magnet Bank
A közlemény rovatban „adomány szoborra” megjelöléssel.
A tények összegyűjtését köszönjük Spaczér Juditnak és az Elvis Klubnak.
Meghívást kaptunk a hétvégi flipper kiállításra. Elmentünk, megnéztük, játszottunk és közben jól szórakoztunk. Ezúton köszönjük az American Garage meghívását.
Három napig lehetett megtekinteni a Dürer kertben Közép-Európa legnagyobb flipper és videojáték kiállítását.
Két nagyterem, telis-tele játékgépekkel, mindenhonnan a klasszikus hangok és előttük a csillogó szemű játékosok, akik úgy élvezték a játékot, mintha pár órára újra gyerekek lennének.
A flippermúzeum szervezte az eseményt és 250 géppel készültek a hétvégére. Voltak régi, 50-es, 60-as évekbeli gépek is, na meg persze a klasszikus Donkey Kong. Számítógépes, konzolos videojáték történelem is volt több, mint 30 gép a műfaj népszerű játékaival.
Akik pedig az újdonságokat kedvelik kipróbálhatták a KonzolGame standján a legmodernebb játékokat is mint, az Xbox One-t, szimulátort üléssel és kormánnyal, Sony Playstationt VR-rel, valamint a Playstation 4 gépeket az új Call of Duty WWII játékkal.
Sokan sok helyről fordultak meg azalatt a pár óra alatt, amíg ott voltunk. Láttunk Szlovén, Lengyel és Szlovák rajongót is.
Természetesen az American Garage is kivette a részét a hétvégéből. A tőlük már megszokott profi bútoraikat elhozva, egy igazi retro, amerikai ‘diner’-t rendeztek be.
Ebbe a környezetbe próbálhatta ki a nagyérdemű a ‘Sound Stage-t’, ami a híres Bud Spencer ‘És megint dühbe jövünk’ c. filmbe szerepelt. Az American Garage gondoskodott a rockabilly életérzésről, ugyanis meghívta egy fotózásra Ticcit és egyik modelljét Sebők Nikolettát, akiről igazán bájos képek készültek.
Hogy mekkora feltűnést keltett a modell, azt jól mutatja, hogy mikor elkezdődött a fotózás egy pillanatra megállt a közönség és minden tekintet a retró környezetre és főleg Nikire szegeződött.
Az egész rendezvény egy visszarepítés volt a múltba. Gratulálunk a szervezőknek és a résztvevőknek, jó volt!
Sebők Nikolettáról készült képek István Hadaghian munkáját dicsérik.
Az év utolsó részében nagy országjárásra indul a rockabilly hazai és nemzetközi jeles képviselője a Mystery Gang trió. A 2017-es év több szempontból is hatalmas sikereket hozott az együttesnek. A “Wild 50’s Nights” című EP sorozat cd formájában is megjelent, és azóta bearanyozódott.
Az ötvenes évek Amerikáját idéző, Egri Péter új rockabilly slágerei azóta nagy sikerrel kerültek bemutatásra Németországban, és Finnországban is, mialatt az együttes itthon is nyári fesztiválokon, eseményeken táncoltatta meg a közönséget. Az album egyik dala új mozifilmben is szerepel a zenekar tagjaival együtt, ez a “Paraziták a paradicsomban”, amely jövő év elején kerül bemutatásra.
Most azonban a tél közeledtével nem csak az új lemez dalait mutatják be, hanem a Mystery Gang új nagybőgősét is, Allisson Guimaraes Santost, aki Brazíliából érkezett, és már ezen a héten, november 10-én, az Ajkai Rakéta klubban, valamint november 11-én, a Dunaújvárosi Jazz Galériában már ezen felállással mutatkozik be a neves rockabilly együttes.
A klubokban előzenekarként a Memphis Moon ’55 ad koncertet, mely autentikus rockabilly triót Egri Péter alapította nyár elején, hogy eredeti, dob nélküli felállásban idézzék meg az ötvenes évek nagy rockabilly dalait, és előadóit.
Érdemes tehát a turné állomásait figyelemmel kísérni, a hamisítatlan élmény garantált!
November 10 – Ajka, Rakéta presszó
November 11 – Dunaújváros, Jazz Galéria
November 17 – Székesfehérvár, Nyolcas Műhely
November 18 – Szekszárd, Pécsi Est Café
November 25 – Baja, Armstrong klub
December 2 – Kapuvár, Shop stop klub
December 15 – Kecskemét, TEKA
December 16 – Szolnok, Végállomás
Február 10 – Sopron, Búgócsiga
Február 16 – Pécs, Trafik
Február 17 – Szentes, Ifi klub
Február 23 – Szombathely
Március 9 – Győr, Rómer ház
Március 10 – Tatabánya Roxxy
Március 17 – Székesfehérvár, Petőfi kultúrtanszék
Március 24 – Szarvas, Zebra klub
Fenyőék a másik héten meg a Dollyék tartottak ilyen klubesteket. Volt zenélés, beszélgetés, evés-ivás. Sokkal közvetlenebb volt az egész.
