Viszonylag ritkán írok cikket a Pin-up lányokról, pedig megismerve a történeteiket igazán érdekes sztori kerekedik belőle. Most is egy kissé elfeledett, de mosolygós és bájos lányt mutatok be nektek.
A félre értések elkerülése érdekében, nem hús-vér emberről beszélek, hanem egy megrajzolt és kiszínezett lányról.

A Pin-up lányok megrajzolt fotói elsősorban mindig a férfiak számára készültek. Kötelezően ott lógott minden autószerelő műhely falán, ott lapult eldugva a fiókban és hát a katonák is előszeretettel dugdosták el a képeket a zubbony zsebekbe. Ezeket a lányokat kevés ruhában, tökéletes testtel, fantázia dús pózokban rajzolták le és így hamar népszerűvé váltak a férfiak számára.

A pin-up lányok hamar “szex szimbólummá” váltak, és ahogy ez lenni szokott, rögtön akadtak ellenzői is, elsősorban női fronton.

A tökéletesen megrajzolt női vonalak, sokakban nem-tetszést váltottak ki, mivel nem tudtak azonosulni ezzel a kinézettel.

De volt egy “pin” lány, aki igyekezett leszámolni az előítéletekkel.
Ő volt Hilda, aki először a Bigelow & Brown naptáraiban szerepelt 1957-1970 között.
Duane Bryers alkotóművész egy teljesen új perspektívát állított fel Hildával. Emberközelibbé tette azáltal, hogy olyan testalkattal rajzolta meg, ami sok nő számára azonosulási pontot jelentett.

Hilda volt a nő, aki vastag combokkal, széles csípővel és tokával rendelkezett. Mosolygott és látszólag boldogan “élte az életét”, ezzel is jelezvén, hogy “merj önmagad lenni”.
Egy olyan világban, ahol a lányoktól a tökéletes “homokóra” formát várták el, kifejezetten jót tett Hilda megjelenése. Tudom, hogy ez egy kép, és azt is tudom, hogy Hildától sosem nem várták el, hogy dolgozzon, meg gyereket neveljen, csak, hogy gitározzon, olvasson és kiskutyákkal játsszon. De a megjelenése sok hölgynek pozitív irányba befolyásolta a testképét.

Talán ez a téma, nem is lehet aktuálisabb, hiszen sok nő küzd a tökéletes alak elérésével, de Hildát elnézve, lehet úgy is élni, ahogyan ő. Őszintén, boldogan, telis-tele élettel.
Én ezért szeretem Hildát.