Killer Diller Combo interjú

A Killer Diller Combo több szempontból sem nevezhető szokásos rockabilly bandának. A zenekar hattagú, és egy karakteres, dögös hangú énekesnővel, valamint nem utolsó sorban egy trombitással teszik még izgalmasabbá zenéjüket. A csapattal nemrégiben készült interjút olvashatjátok most!

Volt szerencsém ott lenni az első koncerteteken a Fifty’s Drinx-ben. Azóta kicsit bővült a csapat.

Igen, ott még “csak” öten voltunk. Udvardi Marci, a trombitásunk később csatlakozott hozzánk. Májusban koncerteztünk először együtt,
júliusban pedig már Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe is velünk tartott. Azóta szerves részévé vált a zenekarnak 😉

Mikor is alakult a banda?
2014 októberében.

maxresdefault
És honnan jött az ötlet, hogy hatan legyetek?

Mi hárman (Misi, Szoki és Gergő) egy másik formációban is együtt játszottunk már. Megbeszéltük, hogy egy új zenekart verbuválunk új alapokon, úgyhogy (Gergő) megkerestem Klausz Marcit, akivel már régóta ismertük egymást, és megkérdeztem, hogy van-e kedve beszállni. Így már csak egy énekest kellett keresni, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak. Sokakat meghallgattunk, és végül Gabi mellett döntöttünk, mert passzol a hangja ehhez a zenéhez. Aztán érkezett Udvardi Marci, aki közvetlenül az első koncertünk után csatlakozott trombitásként.

Az első koncert óta – kicsivel több, mint másfél év alatt – szép karriert futottatok be. Meséljetek!

Köszönjük szépen! Igen, valóban sok helyen megfordultunk már: legutóbb éppen az ország legnagyobb rockabilly és rock’n’roll fesztiválján, az agárdi Lakeside Weekend-en játszottunk, hogy aztán a színpadról szinte rögtön a buszba pattanva még aznap a Bajai Halfőző Fesztiválon lépjünk fel. Emékezetes volt még a tavalyi kapolcsi háromnapos koncertsorozatunk, abból épp összecsiszolódó zenekarként sokat tanultunk! (és nem csak azt, hogy mi a teendő, ha a járművünk útközben kileheli a lelkét:) De rendszeresek a pesti koncertek, valamint privát rendezvényekre is gyakran hívnak minket. Az osztrák Artstetten eddig a legtávolabbi pont, ahová eljutottunk ezzel a formációval, de mivel onnan már három keréken is nevetve hazaértünk, nem szeretnénk megállni itt;)
Persze azért vannak nehézségek nálunk is, mint mindenhol: logisztikailag kicsit hátrányból indulunk a legtöbb zenekarhoz képest, hiszen sokan vagyunk, sok felszereléssel. Hat embernek sajnos elég nehéz egymáshoz alkalmazkodni, és anyagilag is inkább a trió éri meg, de ennek ellenére is egyre több felkérés érkezik, szerencsére!

Mi az, ami különlegessé tesz benneteket? Női frontember nem sok van a hazai piacon.

Azt nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a női énekes, bár szerintem sem jellemző ebben a szubkultúrában. A trombita viszont minden bizonnyal különlegességnek számít! Valamiért a hazai zenekaroknál nem nagyon terjedtek el a fúvósok. Azonban fontos megjegyezni, hogy mi nem csak rockabillyt játszunk: swing, boogie, rhythm’n’blues, ezek mind-mind benne vannak a repertoárunkban. Főleg a ’40 – ’50 – ‘60-as évek zenéit játsszuk, ezekben pedig meghatározó a fúvós hangszer jelenléte. Ha itthon van is fúvós egy bandában, akkor is inkább ahqdefault (1) szaxofon dominál. Ami további különlegességünk, hogy nem elcsépelt dalokat játszunk. Főleg olyanokat próbálunk keresni, amiket más, hazai zenekar még nemigen vett elő. Illetve a legfontosabb, hogy mindig olyat játsszunk, ami igazán szívből jön. Ja, és van egy mondás, miszerint “kézben van a sound”, de azért mi igyekszünk a lehetőségekhez mérten autentikus hangszereket (pl. nagybőgő, korhű, analóg gitárhangzás) használni.

Milyen arányban játszotok rockabillyt?

Kb. a dalok 50%-a rockabilly egy koncerten.

Tervben van saját szám írása is?

Mindenképp szeretnénk majd egyszer eljutni oda, hogy saját dalt is játszunk. Nehéz egyensúlyozni, hiszen elcsépelt fordulatokkal teli, sablonos számot könnyű írni, de annak sok értelme nincs. Ha pedig túl modern, eklektikus lesz a végeredmény, az sem szerencsés. A szövegírásnál mindenesetre majd oda kell figyelni, hiszen Amerikában egész másról szólt az 50-es évek, mint itthon…

Milyen a közönségetek?

Nagyon táncoslábúak, szerencsénkre. Fel lehet fedezni, hogy vannak párok, akik kiválasztanak maguknak egy-két zenekart, mint pl. a miénket és azok buliján táncolják rongyosra a cipőiket. Ugyanakkor olyanok is eljönnek, aki nem feltétlenül rockabilly őrültek, de általunk megszerették ezt a kort. Régen tánc és a zene egységét tombolásnak hívták: mi úgy látjuk, ez a mi bulijainkon manapság is megvalósul!😊