A Dynamite Dudes testközelből

A Dynamite Dudes egy tapasztalt zenészekből álló, viszonylag friss rockabilly zenekar. Nagyon lelkesek, egy kicsit őrültek, de határozottan szerethetők! A csapat tagjaival legutóbbi koncertjük előtt terveikről, céljaikról és magáról a zenekarról beszélgettünk.

Hogyan készültetek a ma estére?

Pont a ma estére? Egész héten gyakoroltunk! Ja, neeeeem, dehogyis! 🙂 Ismerős helyszínre, ismerős arcok közé jöttünk ma este. Régóta járunk a Könyvtár klubba, én (Misi ­azaz Szilágyi Mihály ­ a szerk.), speciel kb. négy éve koncertezek ezen a helyszínen, voltam korábbi formációkkal is, de a Dynamite-­tal is volt már szerencsénk itt többször fellépni. Főleg nyáron jövünk, itt az a “szezon”. Augusztusban indult a zenekar és akkor szinte minden héten kétszer jöttünk le a teraszra. Nagyon jó hely, tele van fiatalokkal, egyetemistákkal, jó a pizza, na meg a fröccs is! Itt próbálgattuk a szárnyainkat a kezdetekkor.

Miért pont Rockabilly zenekart alapítottatok?

10 éve nyomom a rockabillyt, ha nem régebb óta, és több formációt, csapatot is kipróbáltam már. Nekem a rockabilly maradt meg örök szerelemnek ­mondja Misi ­a többieknek nem feltétlen. Teddy (Medve Balázs ­ a szerk.) például inkább blues­t, Gabó (Tamaskó Gábor ­a szerk.) ­ ha a trióról beszélünk ­ szintén blues­t, vagy néha country­sabb dallamokat játszik előszeretettel.

Mi a Dynamite Dudes fő iránya, merre találkozhattunk veletek korábban?

12970131_1001743016547457_1700438658_oAz utcazene a fő profilunk. A trióval azonban voltunk már többször nagyszínpadon is. Janicsák Veca előtt játszottunk pl. Siófokon, sőt, voltunk a Ganxsta Tribute Show előtt a Barba Negra Track­be ­ azért ezt elég kevesen mondhatják el magukról ilyen fiatalon. Voltunk külföldön is a közelmúltban elég sokat, megfordultunk Svájcban, Szlovéniában, Olaszországban, Ausztriában és a környező országokban. Durván fél év alatt elértük az 1000 lájkot a Facebook oldalunkon, szóval igen, elég szépen megyünk felfelé. Nekem megvoltak a kapcsolataim, az előző zenekarokból folytatja Misi ­ és amit korábban felépítettem kapcsolati tőkét, azt most bevethetem itt is. Itthon heti 34 koncertet nyomunk heti szinten, számos klubot, kis kocsmát megjártunk már, amit csak eltudsz képzelni. A péntek-­szombat-­vasárnap esténk ­szerencsére ­általában koncertezéssel telik.





Hogyan fog alakulni a nyár?

Hát, úgy döntöttünk, megnyerjük a Veszprémi Utcazene Fesztivált ­ ez az elsődleges cél! Aztán fellépünk Kapolcson, ill. az ehhez hasonló kisebb fesztiválokon. Megyünk még Budafokra, Mezőtúrra, Szatmárnémetibe. Legnagyobb örömünkre, nyertünk a Cseh Tamás Program keretein belül nemzetközi turné megvalósítására is egy kisebb összeget, így Szerbiába is megyünk még.

Saját szerzeményeket játszotok, vagy inkább feldolgozásokat?

Vegyesen. Egyelőre még több a feldolgozás. Nekem (Misi) is van pár saját számom, meg Teddy­nek is, ezeket is szoktuk játszani. Jelenleg nagyjából 80­-20 az arány, a feldolgozások javára. Szeretnénk ezt minimum 60-­40-­re felhozni. A feldolgozásokban általában az a jó, hogy sokan ismerik, hamar megmozdulnak rá az emberek!

Ha nem koncerteztek, mivel foglalkoztok? Mi az úgynevezett polgári foglalkozásotok?

Én nagyritkán üvegezek, keretezek, de most például beadtam egy cukrászdába a jelentkezésemet, mert szeretnék felszolgálni. Teddy meg egy életművész! ­ mondja Misi. Én hangszerész vagyok, főleg fafúvósokat javítok. ­ teszi hozzá Gabó.

Van törzsközönségeket?

Van, de én inkább úgy látom, hogy egyelőre még nem a zenekarhoz, hanem az adott helyhez kötött. ­ mondja Gabó. Szinte minden helyen új és új emberekkel találkozunk. Először meg akarjuk magunkat ismertetni, aztán jöhet szépen sorban minden. Most rendeltem például 5000 matricát, mindenhol nyomot hagyunk magunk után, ahol csak lehet!

Megy a versenyzés rockabilly vonalon?

Inkább klikkesedésnek nevezném. Az évek alatt tapasztaltunk fúrást, súgást itt-­ott, hogy vajon ki a jobb!? Ha valakivel nem vagy jóban, akkor nem megy el az ő emberük a te koncertedre. Megvannak itt is a “nagyok”, ez kb. 3-­4 zenekart jelent, rajtuk kívül mindenki kishalnak számít, ugyanabban az állóvízben. Én nagyjából 30 zenekarról tudok, akik itthon rockabillyvel foglalkoznak.

Mennyire nehéz rockabillyt játszani?

Azt mondják, hogy nem, de szerintünk igen. Technikailag nem kifejezetten nehéz, de átadni az érzést a színpadon, az energiát, a pezsgést, na, ez az igazán nehéz!

Miben vagytok ti mások?

Nagyon szépek vagyunk! ­ mondja mosolyogva Misi. Például az elég furcsa sokak számára, hogy nincsen dobosunk. Néha szoktunk ütőssel is együtt dolgozni, de nincs fix emberünk ­ mondja Teddy. Ezen felül mi nemcsak “eljátszuk” a dalokat, hanem rengeteg show elemünk is van ­ mint például a bőgő felgyújtása, na ezt nem sokan csinálnák utánunk! És persze, rengeteget mosolygunk, a jókedv mindig alapvető!

12959383_1001743009880791_2018775559_o